A jövő, amit saját kezünkkel formálunk – vagy rombolunk

A Föld kincsei végesek. Bár a mindennapokban ezt ritkán érezzük, valójában minden, amit használunk – az elektromos áramtól a mobiltelefonunkig – a természetből származik. A fémek, az olaj, a víz, a földgáz és a ritka ásványok mind olyan források, amelyek egyszer elfogynak. Az emberiség azonban jelenlegi életvitelével úgy viselkedik, mintha ezek örökké tartanának.

Ha nem változtatunk, a Föld lassan, de biztosan kimerül. A tudósok már most figyelmeztetnek: bizonyos nyersanyagok – például a lítium, a foszfor vagy a réz – akár néhány évtizeden belül kritikusan megfogyatkozhatnak. Más készletek, mint a kőolaj és földgáz, nagyjából 50–100 év múlva juthatnak olyan szintre, hogy kitermelésük már gazdaságtalan lesz.

A folyamat nem egyik napról a másikra történik. Először az árak kezdenek el emelkedni. Egyre drágább lesz a bányászat, a szállítás, a feldolgozás. A mindennapi termékek – élelmiszerek, elektronikai eszközök, közlekedés – ára az egekbe szökik. A szegényebb országokban már ekkor megindul a nélkülözés, a verseny a megmaradt javakért, és ezzel együtt a társadalmi feszültségek is.

Körülbelül néhány száz éven belül, ha nem változtatunk, a jelenlegi civilizáció energiaellátása is meginoghat. A megújuló források ugyan segíthetnek, de önmagukban nem pótolják a pazaroló gazdaságot. Az emberiség ekkor döntés elé kerül: vagy megtanul együtt élni a Föld korlátaival, vagy elindul az összeomlás útján.

Több ezer év múlva, ha semmit sem teszünk, a természetes kincsek nagy része eltűnhet a Földről. Nem lesz elegendő nyersanyag házak, járművek, elektronikai eszközök, sőt, akár mezőgazdasági gépek építéséhez sem. Az emberiség kénytelen lesz újrahasznosított anyagokból élni, vagy egyszerűen lemondani mindarról, amit ma természetesnek veszünk.

Pár százezer év múlva, ha a fogyasztás üteme nem változik, az emberiség elérheti a végső határt. A bolygó felszíne kimerül, a levegő és a víz elszennyeződik, a talaj terméketlenné válik. Az életfeltételek drasztikusan romlanak, és a túlélésért folytatott harc elkerülhetetlenné válik. A történelem már ismeri az ilyen összeomlásokat – elég a Húsvét-szigetek civilizációjára gondolni, ahol a természet kizsákmányolása végül az emberi közösség pusztulásához vezetett.

Az emberiség sorsa hasonló lehet, csak sokkal nagyobb léptékben. Először jön az energia- és élelmiszerhiány, majd a gazdasági válságok, a migrációs hullámok és a háborúk. A civilizáció fokozatosan szétesik, a városok elnéptelenednek, a technológia visszafejlődik. Az emberiség megfogyatkozik, végül pedig – ha nem tanul időben – eltűnhet a Földről.

De a vég még elkerülhető. Az újrahasznosítás, az erőforrások tudatos felhasználása, a fenntartható fejlődés és az energiaátállás mind esélyt adnak arra, hogy a jövő generációi is otthonuknak nevezhessék a Földet.

Ha ma megtanuljuk, hogy a természet nem kimeríthetetlen, és minden cselekedetünk visszahat, akkor talán elkerülhetjük azt a kataklizmát, amelyről már oly sok figyelmeztető jel árulkodik.

A jövő nem egy távoli pont az időben – a jövő ma kezdődik, és minden egyes döntésünkkel mi magunk formáljuk azt.

Ha pedig szeretnél megőrizni valamit emlékül, talán találsz valamit webshopunkban: Katt ide!